Hozzászólás: Versek

[Névtelen]

TÖRTÉNET-INDIGÓ

Az érzékelések szándékos
zűrzavarában momentán
sajnos bármi lehetséges;
már senki sem szabad-gondolkodik,
de agymosottak táborához
sem szükséges ám vakhűséggel,
rátartisággal ragaszkodni.

Álom-ígérgetős szentbeszédektől kidőlt,
másnapos, sajgó Holnapok, mert – valamiért -,
külön való lett az akol,
s ahol megterem érdem s babér,
még egyáltalán nem biztos,
hogy kisemberek számára hatékony,
s kifizetődő.
Lócitromok – igaz -,
még nem potyognak az égből,
ám az ember önkéntelen is
bemocskolja előbb cipőjét,
később – ha nem vigyázz -,
manipulálható Lelkét is.

Hitvány-alamuszi kuncsorgó
módszerekkel kapaszkodnának
,,egyesek” néhány soványra
vágott szívószálba,
akár a keserű vodkatonik-koktél
hányinger-ízébe.
Független akaratot másnéven
ragadványként miért s ugyan kinek
remélne várva, dupla-tokájú,
potrohos Döbrögik kicsinyített mása?!
Az álmokat így is, úgy is, szétszövik,
összeirdalják kapillárisok;
a térfogat, mint jóltáplált hasak
keresztmetszete csupán csak abban
az esetben nőhet,
ha létezik még elegendő gyorsfagyasztott,
újrahasznosítható táplálék
a mindenütt háromszoros árakkal
kalkuláló szupermarketek mutyizgatós polcain.

– Ibolyántúli méregkeverők diktálják az árakat,
a trendet, s tán még a null százalékos THM-et is,
s miután már vagy harminc egynehány éve
a béka segge alatt stagnálgat a GDP,
ekkora adókon az ember már meg se lepődik.
,,Keresheted a lóvét öreg!
– szólnak rád karrier-sikert harácsoló
stróman-üzletfelek.
Se itt, se fokföldön, se Anktartiszon
-, a lényeges dolgokat meg nem leled.

Az újabb szépségkirálynők gumipitypang-szíve
már csak a jól csengő luxust szomjúhozza,
s míg pálmafás medencék partján,
óceánok túlsó oldalán vígan éldegélnek
,,egyesek” fogyasztói színvonalon felül,
addig az Ember a Lét elviselhetetlen,
tökölős tehetetlenségében
elforgácsolja nem csupán
céljait-terveit, de még önmagát is!