Hozzászólás: Versek

[Névtelen]

SETÉT TÁRGYILAGOSSÁG

A van-volt-lesz – félő -,
örök tanúság gyanánt még így is kevés.
Idő-hurok, vagy csupán csak
a látszólagos, halandóságra-ítéltetett
percek hóhér-hálója,
mely előbb-utóbb mindenkit elérhet?!
A Létet láthatatlan kezek szorítják,
s reményeink szerint védő-Angyaloknak
kellene őrizniük,
hogy több sors-tragédia immár ne történhessen.
A fekete-szín fecskék még nem jöttek,
mégis a nyári zimankó már nyakunkon csücsül.

Egy dagadék-dongó döngicsélt a szúnyoghálón
s ha az ember nem vigyáz
allergiás-sokk reakcióként bedagadnak
elefánt-pufók képe.
Odakint egzotikus pillangók
libegve szárnyalnak stílusosan
gyönyörű ruhakölteményekben
egyik sikeres perc-emberről a másikra;
itt már nem az örök-Egy érzelmek
játszák a főszerepet
– de a Dárius-anyagiak.
– Idegen idegek megsejtett ritmusát
a hallószerveken át is jól hallani,
csak legyen mindig Valaki,
aki figyel a másik szavára,
hiszen a közösségek,
csoportok előbb-utóbb úgy
is mind bomlásra ítéltetnek.

Az exibicionizmus páncélingébe
öltözötten egyre többen hihetik azt,
hogy védettek,
egyre kiismerhetetlenebbek
lettek a Látóktól.
S míg egy-egy különc-furcsa
Zarathustra-remete Hölgyszemek könnyező
csillagait vigasztalja megértőn,
csupán csak az őszinte empátia-tolerancia,
mint afféle titkos,
önmagától való megváltó kegyelem
hozhatja el a lelki külön-békét.

– A lét balgatag szamárlétráin
latrok táborától jócskán,
szándékosan lemaradva legutolsóként kullogok,
saját tempó-törvényeim szerint,
s csupán csak remélhetem,
hogy nem játszom el sem a szolga-ostobát,
sem a Hamlet-Baleket,
aki azért alkalmi bohóc-bolond,
mert mást nem tehet, s hogy a józan ész,
és a független-gondolatot mostan szüntelen
párbajra hívja az agymosott bunkó tahóizmus,
mint afféle trendi, népszerű társadalmi sikk!
Digitális imbecilek kezében
a piros-gombot akárki megnyomhatja!