Hozzászólás: Versek

[Névtelen]

MEGÉRKEZÉSEK, ELENGEDÉSEK

Közelről személve minden elevennek hat.
Ám jól vigyázz!
Becsap a csábos flört-tekintet,
kiver a szerelmi láz!
Mert mindennek érdeke,
érdeme s manipulatív célja van
s lehet csupán csak mostanság;
a sebzetten sikoltó vérvörös pipacs-szirom,
melyből – anno -,
a szív készült,
a sötétített semmin átsegít.

Balsejtelemre ennyi is bőven elég;
a könnyek igazgyöngy-zápora egy-egy
tétova szakítás után mindahányszor arcunkra fagy.
A lélegző Föld s benne az Ember
most még jócskán kitagad;
hajótörött Robinsonként kell,
hogy tengesd hitványmód mindennapjaidat?!
– A megsárgult Mindenség-romantikákat
tán sosem szabadna levetkezni,
mert a felszín alatti Lélek-kérgei
rétegesen magukba fogadják
boldog-szomorú bánataikat.

Mert a Sors mint néma,
s láthatatlan elrendelés – meglehet -,
csupán csak ,,egyeseknek” van fenntartva!
– Délibábos-álmok gyanánt
nem lehet se szerelmet,
se segítséget koldulni immár.
Már megint sűrűsödő magányban kúszik a Fény.
Ösztön-vágyaink sem lehetnek
immáron sajátjaink,
mert vagy megcsúfolnak, kigúnyolnak,
vagy ami még rosszabb: Elárulnak!

A Lét már nem az, ami volt,
mikor ha kellett két egymásnak
teremtett örök-halhatatlan
Szív egymásnak dalolt,
s sejteni tudták kimondott,
fölösleges szavak nélkül is:
vajon egyik,
vagy másik épp mire is gondol?!

– Mivé lett mostanság életünk?!
Összetett szeméttelepre való romhalmaz csupán,
ahol az iszamos fekáliák vegyületéből
az ember legfeljebb csak
ritkán találhat Igaz, Nemes Kincset!
Befalazottá lettek az Akarat éppen úgy,
akárcsak a széptevő,
ám valójában semmitmondó ígéretek!
Pedig egyszer régen még hogy hirdették
a Barátságokat azok is,
akikkel nem volt könnyű
az interdiszciplináris kapcsolatok lánca.