Hozzászólás: Versek

[Névtelen]

SURRANÓ BALSORS-SEJTELEM

A surranó Jelenidő
egyre ösztönözne még:
Lép már előrébb te tohonya,
dagadék szerencsétlen!
Kezd el dolgaidat rendre tenni
már így negyven után!
Nem szabad visszatekintened a nyomorult múltra,
mely eddig rendre csak kifosztott,
megmérgezve megsemmisített, földbe döngölt.
Eszmélkedéshez romantikusabb,
tán tengerparti, pálmafás környezet illenék,
hemzsegő turista-karavánok nélkül.

– Most még magadról is tudhatod délibábos,
kiáltó köd borul kopaszodásnak
indult Sziszifuszi fejedre;
ha hívó őr-Angyalod nem vigyáz terád
– félő -, talán nem maradnak se célok,
se álmok, vagy Holnapok.
Kor-szülte szabadvágtatás,
iramodás hallatszik távolról;
kicsinyeskedni kész balsors-hiedelem!

,,Nem volna szabad immár
ennyire babonákba kapaszkodnod!
Elvégre olvasott ember lennél!”
– Lelked árnyékában bújócskázik
egy kölyökképű kisemberke,
és csak arra vár,
hogy kézen fogd árvaságát.

Pénzsóvár, rút Világban bízni
immár senkiben sem lehet:
ezért fontos, hogy önmagadat
el ne add, ne alázd meg!

A tisztább érdek-szándék
– már ha volt is -, régóta megfeketült;
egyre csonkább a korsó,
melyben a hűsítő víz is kiürül.
S miközben önmagukban elvetélt,
kicsinyes századok porosodnak
a történelem ütött-kopott
színpadán bölcs Yorickként tán magam
is jobban teszem,
ha kérdések-válaszok sorozatát
vizsgálódásaim tárgyává teszem;
tovatűntek az álomhajók,
csalfa-negédes ígérgetések,
melyekbe hajdanán még oly jó volt
híven-őszintén megkapaszkodni!

Rádöbbensz majd magad,
hogy hamarján-hirtelen észre
se veszed szándékosan kiüresedsz
az egyébként is
lyukasodásnak indult Idődből.
A legbensőbb hangokat meghallgatni
immár a legnehezebb,
mert a méla-bamba álmaink
egyre inkább süketségben lógnak…