Hozzászólás: Versek

[Névtelen]

SUTTOGÓ, SZÓLÍTÓ HANGOK

Most még jól vigyázz:
éveid évgyűrűibe rejtett
titkos megbocsátás egyelőre
még csak lappangva kushad odabent.
Még nem szelídülhetett meg
a stigma-sebeket szenvedett,
lyukas szív-szirom,
hogy a mérhetelen,
malomkő-fájdalmakat végképp kitörölje,
s elfelejtse!

Tévedéseknek hitt szégyenfoltok
lelkedről immár lemoshatatlanok;
mintha belülről is egyre piszkosabb,
levakarhatatlan kullancs-mocskosabb lennél.

Ujjlenyomatodat már nem babusgatja,
dédelgeti simogató angyali kéz.
– Jó volna még tudatosan várakozni valahol,
Valakire; önmagukba befordult hajlékony
hullámok taraján ejtőzni,
akár egy tojásokat rakó galapagoszi teknős,
aki még száztíz évesen is
az egészség minta-teremtménye.

Golgotás Mennyet és Poklok
kicsinyes szamárlétráit
– jól vigyázz -,
itt a Földön is éppen úgy
tapasztalhatod nem csupán a túlsó oldalon…

– Jó volna még összebújva,
vacogva, akár megriadt kis sündisznó
állatka kapaszkodni a bizonytalanított,
szándékos reménybe,
melyből rendre egyre kevesebbet adtak.
Jó volna ölek kelyhében nézi,
bámulni a lenyugvó vérvörös napot,
ahogy a tengerbe feláldozza Küklopsz-szemgolyóit.
Félő már nem tudhatod,
nem ismerheted azok fekete-listás
gúnyneveit sem,
akik tüske-fájdalmakat táncoltak utadba,
hogy te is jócskán megsérülhess.

– Átgázolhatatlan hazugságok
álszent béklyói közt egyre
nehézkesebben megy nem csupán a túlélés,
de a mindennapok mocska közti boldogulás.
A Valóság hegei mintha mindenünnen
sebekként vírítanának feléd;
megérthetnéd végre már!

A búcsú távolságából
nehéz lehet összerakni méltó módon
a megtörtént szakításokat,
sorstragédiák Morze-jeleit.
Hazatalálásra várakozik,
az ki kiterjesztett Odüsszeia-járást végez,
s hosszú útra kell,
hogy tán önmagára még rátaláljon.