Hozzászólás: Versek

[Névtelen]

ELMÉLKEDÉSEK KOVÁSZA

Bármennyire is igyekszem
elhitetni önmagaddal,
hogy törekszel mindig a nemesebbre,
jobbra – Időtlen keretbe
foglal a kíméletlen,
brutál mindennapi hajsza.
Körmönfont, ördögi sakkjátszmák
zajlanak mostan a Világ kicsinyes,
hatalmaskodó színpadán
s te tán magad sem igen tudhatod,
hol van igazibb, meglelt helyed!

Jó volna kiegyenesíteni sokszor
a Létezés összekúszáltnak hitt labirintusait,
hogy ne egy felidegesített Minotaurusz
vehessen üldözőbe,
sokkal inkább egy Nimfa mellett találd meg
önző-makacs boldogságod.

Elhagyott fészek lett benned a bókolás,
romantikus széptevés,
mellyel még hittetted;
az igazibb Angyalok közt
meglelheted az egy-Igazit,
ha van hozzá merszed, ám
– úgy tűnik -,
még ő sem volt eléggé rest,
s magadra hagyott.

Elérhető Himalája-magasságokat
szándékosan szelídítve
inkább mindig másoknak hagytál meg,
s nem bántad, ha helyetted is
lefölözik a sikereket;
elvégre Emberként
s nem vadként kezeltek.
Amit hosszú ezredévek megkeseredett
tudatai ellened számító-cinkosan
megérleltek a fájdalom tartós tüskéiként
most oly jó volna mind elfeledni
s inkább hagyni,
hogy az Idő begyógyítsa a sebeid.

Léted helyetted is
előbb-utóbb elvégzi a kínos,
kíméletlen munkát,
te csak ne félj,
ne izgasd fel feleslegesen tenmagad:
bizzál benne, hogy lesz majd melletted

Valaki, akivel egyetlen miccenő
Apokrif-jelzésből megsejtheted önmagadért
vagy-e szeretve,
vagy csupán csak hitvány anyagi javaidért!
– S mert önmagadban legbelül még most is
egy sírva rimánkodó gyermek képmását őrzöd
torz-groteszk torzóként
eljátszod helyzetfüggő szerepeid,
hogy meglásd s inkább még kiderítsd
kikben bizhatol örökkön s igazán!