Szent István napjára a Magyar Aero Club repülőnapot hirdetett Rákos mezejére. A nyár folyamán felújították a lelátót, lebontatták a legrosszabb állapotban lévő hangárokat, és újakat építtettek helyettük Gróf Károlyi Imre elnök, felvette osztrák kollégáival a kapcsolatot, hogy augusztus 20.-ra, a repülő-napra Magyarországra hozzák a híres-neves Parseval katonai léghajót. Gőzerővel folytak előkészületek a hangárokban is, az aviatikusok és segítőik nagy igyekezettel dolgoztak, hogy a gépek és a motorok a legjobb állapotban legyenek.
Szántó Géza a hónap közepére elkészült a FŐNIX kormányainak átalakításával. A kormányszarvat leszerelte, helyére egyszerű „bot” kormányt ültetett. A bot előre-hátra mozgatásával a hátsó vezérsíkra (kis-szárny) rögzített magassági kormányt lehetett föl-le mozgatni, jobbra-balra való kitérítéssel, pedig a csűrőkormány szárnyak végén elhelyezett lapátjai mozogtak egymással ellentétes irányban. A függőleges vezérsíkra (a gép „farka”) szerelt oldalkormányt a pilóta a lábával irányította. Két „papucsot” fabrikált az ügyes lakatosinas a gép törzsébe. Dobos Ágota a papucsokba tette bele a lábát, és azokat jobbra vagy balra „belépve” tudta a gépet a megfelelő irányba kormányozni.

A repülőnap nyitóünnepsége 9 órára lett meghirdetve, de a lelátók már 7 előtt megteltek, és a kordonok közti állóhelyek is zsúfolva voltak felcsigázott látogatókkal. A dísztribün párnázott székeiben az előkelőségek foglaltak helyet: gróf Zichy Béla, és Zichy Jenő, Andrássy István, Hatvani József, báró Windischgratz Lajos, Bánki Donát, Mertse Pál és mások. A tömeg együtt énekelte a katona-zenekarral a Himnuszt és a Szózatot.
A Parseval kormányozható léghajó szereplését végül visszamondták (majd csak október elején sikerül Pestre jönnie) ez azonban a jelenlévők várakozásteljes jó kedvét nem vette el. Az újságok, és a Telefonhírmondó (a rádió elődje, Puskás Tivadar találmánya) hetek óta hergelték a közönséget, mi mindent lehet majd látni. Az emberek többsége ebben az időben még egyáltalán nem látott repülőgépet, így hát érthető volt a felfokozott várakozás.

Az ünnepi beszédek után elsőként Zsélyi Aladár gépe emelkedett magasba Kvasz Andrással a pilótaülésben. Magabiztos, szép repülés után 15 méter magasan elhúzott a dísztribün felett, majd simán landolt és pörgő légcsavarral begurult a felállítási vonal mögé. Hatalmas taps fogadta, Két osztrák biplán követte egymás után, aztán Horváth Ernő Horváth II. gépe szállt fel. Délig a mezőny összes gépe és pilótája megmutathatta magát. Dobos Ágota a FŐNIX-el elképesztő dolgokat művelt, a lány a tribün felett a nézők meghökkent kiáltozása közepette élére állította gépét, s így repült ki a mező közepe fölé.
-Majdnem kiestem az ülésből – mesélte később jókedvűen az őt korholó Szántó Gézának. -Nem tudna nekem valami hevedert készíteni a következő felszállásig?
-Semmi értelme – intette le a fiú. -Őrültség, amit művel. Megtiltom!
-Maga nekem nem tilthat meg semmit – nevetgélt a lány. -Maga nem az apám, nem a főnököm, csak a szerelőm. A gép az enyém, és úgy repülök vele, ahogy akarok. Meg tudja csinálni?
Géza sóhajtott. Tudta, Dobos Ágotával nem érdemes vitatkozni.
-Rendben van -adta meg magát. -Majd kerítek valami derékszíjat, és beszerelem valahogy. A benzincsövet ellenőrizte?
-Megnéztem, persze – mondta a lány -minden rendben van vele.
-Nem nézni kell, hanem oda kell nyúlni és meg kell tapogatni ott lenn, hogy nem csöpög-e!
A lány gyerekesen felvihogott.
-Jól mondja! Egyetértek. Tényleg nem nézni kell, hanem oda kell nyúlni és meg kell tapogatni!
Géza hirtelen rájött miről beszél Ágota. Vérvörös lett az arca.
-Majd este arra is sort kerítünk!
-Dobos Ágota élesen villanó, nagy kék szemeket vetett rá.
-Csak olyasmit ígérjen, amit be is tud tartani!
-Majd meglássa, hogy betartom! -és elfordult, és még véletlenül sem nézett Ágotára.

Déltől fél-kettőig szünet volt, ez alatt a nagyközönség a Fehér út felőli oldalon felállított étkező-sátrakban ehetett, ihatott. Az előkelőségek számára itt is külön helyek voltak fenntartva, amiket kötélkordon választott el a köznép által látogatható részektől. A másfél órás szünetet kihasználandó a szerelők ismét átnézték a gépeket. Géza elkészült a bekötő-heveder beszerelésével. Egy jó erős derékszíjat használt fel erre a célra. Három ponton rögzítette: jobb-oldalon váll felett az acélcső vázhoz, baloldalon lenn a pilótaülés fa-burkolatához, és középen a pilóta mellett a háttámlához. A heveder így a jobb válltól rézsútosan lejött a bal csípőig, s innen, szintén rézsútosan visszament középre, mint a mai modern biztonsági övek. Az övet középen, a pilóta hasánál lehetett egy csattal ki-becsatolni, állítani.
Pontban fél kettőkor a tribün előtt lévő szervező-bizottsági asztalnál felállt Kutassy Ágoston és szócsövön tájékoztatta a jelenlévőket a program folytatásáról.
Felkonferálta az osztrák Etrich-Taube gépet, amit egy magyar pilóta, Egyed Ákos vezetett. A nehéz kétfedelű bukdácsolva futotta végig a felszállópályát, alig tudott elemelkedni a rákosi homokról. Istenkísértés volt még végignézni is. De ez még csak a kezdet volt, landolásnál ugyanis a nagy, nehéz gép futóműve elakadt a homokban a gép átvágódott, és fejre állt. Szerencsére a pilóta nem sérült meg, nevetve kászálódott ki összetörött gépe roncsai alól.

Innentől kezdve, mintha valami átok szállt volna Rákos-mezőre. Ulrik Gábor motorhiba miatt el se tudott indulni dróterdőre hasonlító monoplánjával, Hegedűs József a nekifutásnál berádlizott (megpördült), gépe kerekei becsuklottak, s a repcsi mulatságos módon a hasára puffant. Kellett gyorsan valaki, aki indul a kiesők pótlására. A szervezőbizottság asztalától küldönc érkezett futva a felállítási vonalra, hogy kerítsen egy indulásra kész repülőgépet.
-Én kész vagyok -kiáltotta Dobos Ágota -tudok menni!
-Hogyisne – torkolta le Géza. -Most akartam éppen cserélni a benzin-csövet!
A küldönc kétségbeesetten tördelte a kezét.
-Egeeen? Mi lesz akkor?
A lány beugrott a pilótaülésbe. -Megyek! -kiáltotta. -Hagyja a fenébe a vezetéket! Majd kicseréli, ha visszajöttem.
Intett a légcsavarnál segédkező fiúnak: gyerünk Tomika, rántsd be!
A „sróf” forogni kezdett. A pilóta feltúráztatta a motort, felengedte a féket. A tűzpiros-szárnyú kis kép nekiugrott a mezőnek, s rohanni kezdett.
-Megtiltom! – kiáltotta késve Szántó Géza. -Felrobbanhat géppel együtt!
Mire e szavakat kimondta, a lány a FŐNIX-el már a levegőben volt. Körözve emelkedett a mező fölött, aztán vagy 200 méteren lefele buktatta a gép orrát és süvítve visszazuhant a starthelyre. Megismételte azt a mutatványt, amivel egyszer már a frászt hozta a rákosi bajtársakra. Bőgő motorral vette fel a gépet. Kirepült messze a vicinális sínpárja fölé, majd nagy kanyarral a Tápszergyár és a kőbányai sörgyár épületeit vette célba. Ez után a tribün fölé vezette a gépét. A nézőközönség elképedve figyelte, ahogy a vakmerő pilóta hátára fordítja repülő masináját, és fejjel lefele csüngve vidáman integet!

Miközben Ágota fenn volt, Egyed Ákos átült a Dobos István-Takács Sándor-féle gépbe, hogy azzal próbáljon szerencsét. A duplaszárnyú biplán kormánysíkjai az akkor szokásos módon a motor előtt voltak elhelyezve. A repülő a Bleriot gép utánzata volt. Amikor újra rákerült a sor, s az indító a zászlóval megadta a jelet, Egyed Ákos elment a géppel. Egyenletesen emelkedett, majd ugyanúgy, ahogy a többiek, a mező fölött visszafordult, hogy a tribün felett szálljon el. Fél úton járt, amikor a nézők elszörnyedve látták: a motorja kigyullad! A pilóta visszakormányozta a mező irányába, egyre lejjebb nyomta, nyilván azért, hogy minél előbb leszállhasson. Már csak néhány méterre lehetett a földtől, amikor a benzintank hangos puffanással belobbant. A következő pillanatban égett az egész, s így égve, oldalára dőlve a földnek csapódott. A szárnyak letörtek, a törzs három részre szakadt. A pilótaülés a lángoló motorral pár lépésnyire állt meg a FŐNIX-től.

Elsőként Dobos Ágota ért mellé. Saját testi épségével nem törődve megpróbálta a lángok közül kihúzni a magatehetetlen pilótát, de a sűrű, fekete füsttől és a lángoktól visszatántorodott, és a karjához kapott. Az odarohanó Szántó Géza már messziről kiáltozta:
-Mit csinálsz, te hülye kis liba, azonnal gyere el a roncstól!
A lány rá se hederített, újra megkísérelte, hogy a pilótához férkőzzön. A lakatosinas az utolsó pillanatban hátulról rávetődve a földre döntötte és teljes test-terjedelmével ráborult. A motor felrobbant, szikra, és lángeső borította be őket. Közben mások is jöttek futva. Tanácstalanul állták körbe a pilóták és a szerelők szerencsétlenül járt bajtársukat. A test a szemük láttára pirult meg és zsugorodott össze. Dobos Ágota arcán könnyek folytak végig, karját rángatva próbált kiszabadulni a fiú szorításából. Akkor már álltak. Szántó Géza nagy nehezen hátrébb vonszolta a síró, kiabáló lányt.
-Segítsen már valaki rajta -kiabálta eszelősen. -Ne hagyjátok szénné égni!
Szomorúan csóválták a fejüket. Itt már nem volt segítség. Mire a hangársor felől megérkezett a kordé a hordó vízzel, csak füstölgő, elfeketedett roncsokat és szénné égett emberi maradványokat találtak a botcsinálta tűzoltók.

A repülőnapot azonnal lefújták. A kordont legázoló tömeget a rendezők nem tudták visszatartani attól, hogy a szerencsétlenség színhelyére ne tóduljon. Felháborodott hangok hallatszottak:
Ki a felelős ezért?
Miért nincsen itt valaki a kormánytól?
Hol van a rendőrség, a mentők, és a tűzoltóság?
A kérdésekre nem volt válasz. Jelezzük: e téren máig sem változott semmi. Ma sincs válasz soha, ha tragédia történik. Csak utána jönnek rá nagy ésszel, hogy ezt kellett volna tenni, azt kellett volna tenni, amazt kellett volna tenni!

Így ért véget 1910-ben a Szent István napi ünnepség, és aeroplán-bemutató a Rákos-mezőn.