Lóci Maci meséi 17.
Lóci pecázik
Igen, mert azt mondta: Lóci Maci, nézd csak, itt van ez a nádszál, Géza bácsitól kaptam Endréden. Csinálj nekem belőle lécci pecabotot.
-Nekem is csinálj – kérlelt Marci.
-Csak egyet tudok – válaszoltam. –Csak egy madzagunk van! S nyomban hozzáláttam. El is készült délutánra. Fogtuk akkor magunkat és lementünk a mólóra.
Lóci a móló széléről bedobta. Marci mellette ült, a nagy hajók vaskos kikötő-bikáján. én kicsit hátrébb. Az öbölben bent készülődtek a vitorlás-iskolások, hogy kifussanak a nyílt vízre apró hajóikkal.
Hosszú ideig vártunk kapásra. A mólón senki se járt, túl nagy volt a hőség.
-Menjünk – mondtam. -Megsűlök! Holnap megpróbáljuk csónakból
Így is lett. Felfújtuk a nagy zöld gumicsónakot és a strand homokos részénél, a nádas mellett, vízre tettük. Lóci az orrban ült, Marci a két, szőrös, szétterpesztett lábam között. Én eveztem, pedig nem is tudok evezni, hiszen csak egy apró, szőrös fehér játék-mackó vagyok, alig 70 cm. Megkerültük a piros bóját, kiértünk a nyílt vízre. A nádas szélén nagy élet folyt, sirályok marakodtak egy haltetemen.
-Ne mán – mondta Lóci mérgesen. –Elriasztják a halakat.
Ez lehetett a baj, mert semmit nem fogtunk, hiába fogta Lóci a botot. Pedig mindent elkövetett. Kiült a csónak szélére, majd ráfeküdt, és énekelni kezdett: „gyertek, gyertek halacskák, kaptok finom rántottát!”
Kicsit csalódottak voltunk, de nem nagyon, mert megígértem, Lócinak és Marcinak, hogy hazafelé beugrunk a gokart pályára.
Így zajlott le a horgászkaland. Csak később tudtam meg, hogy Marci végül mégis fogott halat, nem is egyet, hatot, a Vendéglátó Bácsi igazi, tekerős, felnőtt pecabotjával, valahol a Mátrában egy igazi horgásztónál!