Lóci Maci történetei 18.
A gokart pálya ördöge
Tenisz edzés után azt kérdezte Doktornéni: mondd csak Lóci, lenne kedvetek Marcival gokartozni egyet?
-Persze – válaszolta Lóci, s Marci is vidáman kiabált.
– Igen! Nekem is!
Így hát fogtuk magunkat és átmentünk a mellettünk lévő gokart pályára. Persze a tenisz kosarat a labdákkal, és a teniszütőket én cipeltem, naná, hogy én, a szőrös, görbe lábacskáimmal. Szörnyű dolog ez! Egy alig 70 cm-s plüss-mackónak kell trógerolni mindig!
Timike és Vikike, a két hétéves iker kislány futott elénk. Nevetve kiabálták: de jó, hogy jöttök, versenyezzünk, ki a leggyorsabb.
Ripsz ropsz beleültek nyomban a kisautókba, Józsi bácsi lengette a kockás zászlót, start! Az első kocsiban Doktornéni ült, ő most próbálta először, a másodikban Vikike, a harmadikban Timike, a negyedikben Lóci.
Marcit András bácsi vitte egy kétülésessel. Ő még kicsi volt, nem érte el a pedálokat.
Én az árnyékos padon ültem oldalt, és szörpöt szopogattam.
Vikike tört az élre a túlsó kanyarban, alig láttam oda, ő vezetett. Lóci megelőzte Doktornénit és Timikét, akik még tanuló vezetők voltak, s üldözőbe vette Vikit. Szorosan a nyomában száguldott. Nagy volt az iram. Két kört mentek így, elől Viki, mögötte méterekre Lóci. Láttam, lesi várja az alkalmat, mikor előzhet. Elszáguldottak a rajtrács széles, hosszú egyenesén a lekörözöttek mellett. Lóci kihúzódott a korlát mellé, hogy előzzön, de nem sikerült neki.
Aztán nagyon gyorsan történt minden. A túloldali hosszú, egyenes szakasz előtti kanyarból kijőve Vikike kicsúszott és a gumifalba ütközött. Lóci nekiment, nagyot csattant a két autó ütközője, de nagyobb baj nem történt. Elszáguldott mellette, s élre állt. Innentől nyílt kérdés volt, ki nyeri a futamot. Az én édes, drága kis barátom megtartotta pozícióját, a leintésnél ő végzett az első helyen.
Viki sírva szállt ki a kocsiból, lecibálta fejéről a bukósisakot. –Fáj a térdem –panaszkodott. –Az ütközésnél bevágtam a kormányba.
-Te voltál a hibás, nem a Lóci – mondta Józsi bá, Vikike apja. –El kellett volna engedni Lócit, ez a szabály.
Lóci odament Vikikéhez, adott az arcára egy puszit. –Ne haragudj – mondta. –Nagyon sajnálom.
A győztes, Józsi bácsitól kapott egy pohár üdítőt, s a vesztesek is kaptak. Így zajlott le a nagy verseny Fövenyesen, az Úrnak a 2024. évében.
-Most pedig – mondta Doktornéni mosolyogva – meghívlak benneteket az Ezüstnyár Üdülőbe. Kiülünk a teraszra és rajzolunk!
Hurrá, hurrá! Mindenki örült csak én nem. Az járt a fejemben, hogy fogok én rajzolni a szőrös, apró mancsommal, hiszen én csak egy kicsi, ügyetlen játék-mackó vagyok!