I/2 Pornó a javából. Ez ám az üzlet.

Kecskés volt a legjobb barátom a nyolcban. Kétszer bukott. Vad, kiszámíthatatlan fékezhetetlen kölyök volt Sokat verekedett, mint ahogy én is. Mániákus fogadáskötő volt. Egyszer például fogadott velünk, velem, a Búzásal és a Tarr Lajossal, hogy a nagyszünetben leszalad az utcára és az első szembejövő nőnek megfogja a mellét. Le is szaladt, meg is fogta. Csakhogy az a mell Kamocsayné melle volt, a kémia tanárnőnké!
Na, azt mondja nekem hétfő reggel ez a pi.csa Kecskés: figyúzz Gnúfos, kitaláltam valamit. Itt van ez a doboz. Borítsd ki, és nézd meg, Tele van b.szással, meg sz.pással, meg ilyenekkel. Te fogod árulni. Amelyiken csak b.sznak, azt tízért adod, amelyiken szop valaki, azt húszért. A felső-tagozatban áruld, az alsóban még hülye kis f.szok vannak, ott kár a fáradtságért.
-Rendben – mondtam örvendezve. És, hogy osztozunk a stekszen?
Kiszámoltam nagy hirtelenjében, hogyha minden nap eladunk száz képet, akkor 20 x 100, azaz kettőezer forintot fogunk keresni. Napi bevételnek nem rossz. Havonta. 22 nappal számolva, több mit negyvenezer forint, vagyis tízszerese az igazgatónk fizetésének.
Gondolkodott. –Te kapsz 30 százalékot baszki, mert ugyebár én vagyok a szállító, én szerválom a képeket.
-Le vagy szarva, hülye állat, barom. Harmincért nem vállalom.
Köpött egyet. Történetesen a csukám orrára.
-Jól van, a p.csába is. Legyen akkor negyven.
Az üzlet beindult, és szép hasznot hozott. Ez a tetű állat, buzi Kecskés is jól keresett, s én is jól kerestem. Elketyegett volna hosszú ideig, talán a világ végezetéig, ha egyszer, Fehér Tücsi le nem bukik. Töri óra alatt történt. A pad alatt nézegette a képeket. Úgy belemerült a barom-állatja, észre se vette, hogy a Flókás megáll mellette.
-Mi az ott édes fiam? Na, mutasd csak.
Megbuktunk, mint a Rottenbiller. Illetve csak én, mert hiszen tőlem vette a baromállat a fotókat. Kecskés neve fel se merült, s én sem említettem, amikor faggattak.
M.-né az ófő, behívatta anyámat. Elmondta, mi történt
-Asszonyom, rossz hírem van. A Tantestület úgy határozott, hogy a gyereknek mennie kell!
-Menni? Hová?
-Akárhová. Értse meg ki van rúgva. Vigye javítóintézetbe. Itt a határozat és a bűnlajstrom, ezzel biztos felveszik. -Hozzátette:
-A pornóképek árusítása az utolsó csepp volt a pohárban.
-Mert? –hüledezett szegény jó anyám. –Van vég más is?
M. né habozott. Látta anyámon, hogy majdnem összeesik.
-Állandóan verekszik. Gúnyneve: Gnúfos. Kecskés barátja ragasztotta rá, a másik pernahajder, mert amikor azt találtam mondani neki az osztályfőnöki órán: kisfiam, te olyan vagy, mint a gnú, mindenkinek nekimész, a Kecskés vigyorogva bekiabált hátulról: nem gnú ő tanárnő kérem, hanem csak egy kib.szott kis gnúfos!
Valami igazság volt benne. Fogadtam például az osztállyal, hogy megverem a legnagyobb gyereket a C-ben. Nem hitték el, be kellett bizonyítanom. Iskola után kimentünk a Lövölde térre. –Na gyere akkor – vigyorgott Tarr Lajos, két fejjel magasabbról. Nekimentem, elkaptam a nyakát, letepertem, a hasára ültem, s homokot tömtem a szájába. Az egész osztály láthatta, hogy én vagyok a legjobb.
A nagy üzlet viszont tökre befuccsolt.
Mi az egészből a tanulság? Az, hogy a történelem tanárokkal mindig számolni kell. (Vagy leszámolni, ha, ha, ha)