2/1. Claudius az Isten
-Lófasz a seggedbe – kiáltott fel H. Laci. Szép, aranysörény haja alatt lángolni kezdett széles, nemes arca. Aktatáskáját nagy-dühösen a földhöz vágta.
-Mit képzelsz – sziszegte. –Föl és alá futkosok egész nap, hogy vendéget szerezzek ide. Tudod, hány iskolába, gyermek-otthonba, hány szállodában voltam ma már? Lerohad rólam az ing, és a gatya gyere ide, tapogasd meg, milyen vizes most is! Te pedig közben fehér pólóban, elegánsan álldogálsz a pályán, ütögeted a labdát, nem csinálsz semmit, csak a nagy pénzt teszed zsebre!
Szokásos hisztijei egyikét adta elő. Legszívesebben leköptem volna, de féltem, hogy visszaköp, mégis, hogy vette volna ki magát, ha az elegáns teniszpályán, a tanítványok színe előtt, a teniszedző, és a sales-manager összeköpdösődik.
-Nincs igazad, baszki – mondtam békülékenyen. –A pénz fele, amit itt keresek, a tied. Így állapodtunk meg- folytattam. –Én tudok teniszezni, te tudsz szervezni, ez a felállás.
-Dögölj meg – ordított rám tele pofával. –Önző buzi barom!
-Menj a picsába – replikáztam, s visszafordultam a csoport felé. –Na, figyelem, emberek, tenyeres kereszt következik! Bend your knee! Te is ott középen kisanyám! Igen, igen, te. Tedd lejjebb azt a hájas, rusnya valagadat kislány!
Röhögtünk, mert csak vicc volt az egész, a csoport legvékonyabb, legkecsesebb bulájának szólt, három napja hozta H. Laci a többi színész növendékkel együtt a közelünkben működő film-stúdióból.
Facebook
Facebook
Facebook
Facebook
Facebook
Facebook
Facebook
Facebook
Facebook
Facebook
Facebook
Facebook
Facebook
Facebook
Facebook
Facebook
Facebook
Facebook
Facebook
Facebook
Facebook
Facebook
Facebook
Facebook
Facebook
Facebook
Facebook
Facebook
Facebook
Facebook
Facebook
Facebook
Facebook
Facebook
Facebook
Facebook
Facebook
Facebook
Facebook
Facebook
Facebook
Facebook
Facebook
Facebook
Poós Könyvek