A lajtorja 226. 41.
Onnan lészen eljövendő ítélni eleveneket és holtakat (VI. Könyv folytatás)

Jenő káromkodott, Emmi néni imádkozott. Eltűnt a kocsi slusszkulcsa. Keresték mindenütt. A srác kipakolta a csomagtartót, szálanként dobálva le a cuccokat a járdára a Via Lougi 4, előtt. -Szent Klára segíts – fohászkodott Emmi néni égre emelt tekintettel, és, láss csodát, a szent tényleg segített. Jenő megtalálta végre a kulcsot, a zsebében volt.
A Silver Islandnál álltak meg először pihenni. Jenő át akart úszni a szemben, néhány száz méterre lévő kis szigetre, de a szorosban olyan erős volt az oldalsodrás, hogy félútról kénytelen volt visszafordulni. Genovában érte őket az este. Kerestek egy kempinget. Felállították a „kutyasátrat”
-Én alszom középen –jelentette ki Emmi néni ellentmondást nem tűrő hangon – ti meg jobbról-balról. mellettem
-Szó sem lehet róla! -Jenő mérges lett. Több hete nem aludt már együtt Katicával, ám ezt így nem mondhatta.
-Vannak bungalók…! – érvelt. – Sokkal kényelmesebb. A kétszemélyes sátorban nem férünk el hárman! Tessék valamelyik bungiban aludni!
Szó szót követett. Vitatkoztak. –Vedd tudomásul, hogy amíg nem vagytok összeházasodva, addig nem szabad felügyelet nélkül egymás mellett aludnotok! – kiabálta a római nénike. – A tízparancsolat szerint halálos bűn. „Ne paráználkodj”- így szól a hatodik parancs. De, hogy mást ne mondjak, nem is illik.
-Sza…rok rá, hogy mi illik, mi nem! Egyébként sem paráználkodunk, csak…
-Hagyd Kicsim!– fogta meg a kezét szelíden Borsányi Kati. – Ne élezd!

Észak Tirolon, Heiligenbluton keresztül érték el a Grossglockner-t. A szerpentinen felfelé vígan pöfögött a kis kétütemű. Nyugati autócsodák, BMW-k, Mercedesek, Passatok ácsorogtak az út szélén, nyitott motorháztetővel, füstölgő motorral, a Tarabant meg csak ment, üdén frissen, ketyerészett. Jenő nem bírta megállni, hogy el ne süsse a régi poént. Odakiáltott a Mercisnek: „Mondja uram, ismeri ön a Trabantot?”
2400 m magasan a parkolóban 20 cm –s hó volt augusztusban. Fotó készült, ma is megvan Dósáéknál, valamelyik albumban: bokáig állnak a hóban, és hógolyóznak.

Dósa Lajos próbára akarta tenni a csinos kis Borsányi Katikát. Ez már Salzburgban történt, messze fent északon. Kettesben voltak éppen.
Megkérdezte. – Katika, mondd csak, szereted te Jencit?
-Persze, hogy szeretem.
-Na, csak azért, mert lenne egy ajánlatom, ha nem vagy teljesen biztos az érzéseidben.
Borsányi Katalin hallgatott, és Dósa Lajos így folytatta:
-Elveszlek feleségül. Tetszel nekem. Együtt élhetnénk Amerikában. Mindent megadnék, amit csak szemed, szád kíván. Beutaznánk a világot
-Köszönöm Lajcsikám – mondta a lány tűzpiros arccal. – De én szeretem Jenőt, és feleségül akarok menni hozzá!
Dósa Lajos felugrott. -All right! – Jókedvűen a combjára csapott csontos nagy öklével. –Ez esetben nincs más hátra, mint előre. Délután bemegyünk a városba, megveszem a jegygyűrűket, s megtartjuk az eljegyzést!

A Mozart Platz-on lévő étteremben tartották az eljegyzési lakomát A gyűrűk a pezsgős pohárban voltak. –Vigyázz, óvatosan – mondta Jenő, Katicának. –Meglepetés! Le ne nyeld véletlenül!
Lajos nevetve hadonászott hosszú karjaival. –Com’on Jenőkém! Lelőtted a poént. Most rajtad a sor, neked kell vigyáznod!

Augusztus 28.-n volt az eljegyzés, és november 5.-n összeházasodtak. A templom dugig tele volt. A család, rokonok, barátok, kollégák megtöltötték a padsorokat. Jenő azon röhögött szertartás közben, hogy a padokban ott ültek pléh-pofával a fő elvtársak: a pártitkár, Tarján elvtárs, a szakszervezeti titkár, Nőticsné elvtársnő, a főosztályvezető, Farkas elvtárs, s Szilasi elvtárs az osztályvezető. Szeretett volna hátra fordulni, hogy lássa a képüket, de az már tényleg skandalum lett volna.

-Vajon, hogy imádkoznak ezek – mondta magában röhögve. – „Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek, minden láthatónak és láthatatlannak teremtőjében?” Mit szól Marx, Engels, Lenin? Mit szól a párt?
Elképzelte Tarján elvtársat, és Farkas elvtársat térden állva, összekulcsolt kézzel, s csak röhögött, röhögött.
Nászútra, Lillafüredre, a Palota-szállóba készültek szakszervezeti beutalóval, de becsúszott egy gikszer…