A lajtorja 180. 42.
Imádkozzál érettünk bűnösökért most és halálunk óráján. (V. Könyv, folytatás)

A Dósa gyerekek azzal játszódtak, hogy az első emeleti lakás ablakából apró sáros kavicsokat, és sár-rögöket dobáltak a járókelők fejére. Ezeket az ablak-párkányon álló virágládából szedegették elő. Jenőke találta ki a játékot, és ő hajtotta végre az akciót, Anci lelkes drukkolása mellett. A kislány taktikai utasításokkal is ellátta a bátyját: ne még, várj! Messze van, hadd érjen közelebb!
Nem volt egyszerű feladat kiszámítani az apró bomba röppályáját, tekintve, hogy az alant közlekedő, vízszintesen haladt lenn a járdán, a kavics viszont függőlegesen esett lefelé, a szabadesést kiváltó gravitáció, más szóval tömegvonzás egyetemes törvényeinek megfelelően.

A trafik felől feltűnt egy magas kopasz bácsi, világos ballonkabátban. Lépett, lépegetett, s egykettőre az ablak alá ért. –Most – kiáltotta Anci. Jenőke eleresztette a kavicsot, ami hullani kezdett.
Repül a kicsi kő, ki tudja hová esik? Mit ád az Isten? Pont a bácsi fényes, kopasz, világító fejére esik, az ám! Igen, odaesett, megült a találat a célzott felületen.
Mintha villám csapta volna meg. Perdült, fordult, felnézett. Hallotta a felcsattanó nevetést, látta a becsapódó ablakot. Álomszerű gyorsasággal termett a kapuban, s már rohant is felfelé a lépcsőkön. Gucika, a Dósa gyerekek mellett könyökölt még az előbb, s egy szempillantással talán később húzta be a kobakját, rémült tekintettel kapta szájába a kezét. Megszólalt hosszan vijjogva az előszoba-csengő. A szép, nyúlánk, mellyes nagylány, Fráter Gizi néni egy-szem gyermeke, aki a Herdőfy fiúk után „megörökölte” a „kisszobát”, mintha bizony ő lenne a hunyó, kapta magát izibe, berohant az erkélyes szobába, és elrejtőzött a szekrény mögé.

Lenke néni beengedte a feldúlt látogatót. A kopasz úr kezet csókolt, nagysasszonynak szólította, ebből rögtön kiviláglott, hogy régi-vágású úriember. Mutatta sáros fejét. Lenke bevezette, leültette. A férfi elmondta, mi történt, megpróbált nyugodt hangon beszélni, de szavain átizzott a visszafojtott indulat. A néni felajánlotta, hogy mossa meg a fejét a fürdőszobában, s az ágynemű-tartóból kivett neki egy tiszta, jószagú, rózsaszín törölközőt.
Közben Gucika és a Dósa gyerekek a szomszéd szobában dekkoltak. A nagylány bátorodott meg először, belibbent, és lehajtott fővel, tűzpiros arccal bevallotta, hogy bizony ő követte el a csínyt. Pedig nem is így volt, a Jenőke volt. Beszélgettek, oldódott a hangulat. Kiderült, hogy a kopasz ember gépészmérnök, Imolyai Imrének hívják, s a Clement Gottwald gyárban dolgozik Újpesten. Később az is kiderült, hogy egy jó húszassal idősebb Gucikánál. Találkozóra hívta. A lány nem kosarazta ki. Moziba jártak, meg cukrászdába, táncolni, kirándulni, Isten tudja merre még. Lényeg a lényeg, fél évre rá megkérte a kezét, s elvette feleségül. Hetedhét országra szóló lakodalmat csaptak. Fráter Gizi néni, és Fráter Lenke néni Endre bácsi két lánya, húzták a talp alá valót, a menyasszony anyja, és nagynénje.

Egy gyerek született a házasságból, egy kislány. Otthon Babucinak becézték. Szép, volt, mint az anyja, magas, nyúlánk, szexepiles. Arcocskáján bal oldalt apró barna anyajegy ékeskedett, ami fokozta a hatást, Néhány évvel fiatalabb volt a Dósa gyerekeknél. Jenőke, nagyfiú korában kedvelte. Elvitte magával baráti társaságokba, ahol táncoltak, zsugáztak, huncutkodtak, meg minden.

Emike még 90 felett is lejárt az utcára. Bevásárolt, feladta a Dob utcai Postán a leveleket, és a csekkeket, beugrott a trafikba cigarettáért. Médy óvó szeretettel figyelte törékeny kis alakját, ahogy hazafelé csoszog a nehéz cekkerrel.
-Nem kéne Anyuka! Mondtam, hogy megcsinálom én!
-Dehogy – tiltakozott az öregasszony. –Van neked elég dolgod, hadd segítsek.
Egy idő után azonban, ahogy teltek az évek egyik a másikra, eltűnt az utcáról. nagyon köhögött már akkor.
-Lenke nénit rég láttam, mi van vele? – kérdezte egyszer, ebben az időben özvegy Szelecsényiné, a kedves, ősz kis trafikosnő. Jenci fiai, Gergő és Bence később töménytelen mennyiségű matchbokszot vásároltak tőle apródonként, az utcában néhány háztömbnyivel arrébb lévő iskolából hazafelé jövet. Illetve, nem is nála, hanem talán már a lányánál, Matildnál, aki az anyját váltotta a boltban. Igen, tényleg, az már a Matild néni volt.
-Jó barátnőm, azért kérdem – mondta a trafikosnő.
-Ó, nagyon gyenge szegénykém – Médy sóhajtott. -Hálni jár bele a lélek.
96 éves korában halt meg, A Rákoskeresztúri Köztemetőben nyugszik, egy távoli, eldugott parcellában. Egyszerű kőkereszt jelzi a sírt az elhanyagolt, gazos területen, ma már alig olvasható rajta az írás:
1PPI ÉS ÉRKESERŰI FRÁTER LENKE
Élt 96 évet
BÉKE PORAIRA