A lajtorja 182. 44.
Imádkozzál érettünk bűnösökért most és halálunk óráján. (V. Könyv, folytatás)

Anci csoporttársaival az udvari szobában volt, vizsgára készültek. Jenő a belső, erkélyes szobát választotta, hogy jó messze legyen tőlük. Ő szintén egyetemi vizsgáira tanult. Emike a konyhában főzött, Médy hivatalban. Délelőtt történt. Éktelen visítozás, rikácsoló nevetés hangjai jöttek át időről időre Anciéktól. A fiú letette a könyvet. Növények tudományos neveit magolta a nagy Hortobágyiból. Cucurbita pepo, úritök, zea mais, kukorica, taraxacum officinale, gyermekláncfű. Capsula bursa pastoris. Hogy abba a büdös jó életbe!
Az ajtókat kivágva átrohant. -Mi olyan vicces?
Elképesztő látvány fogadta. Anci és barátnője László Zsuzsa fél-fenékkel az asztal sarkán trónolnak. Nevetnek, előre hátra dülöngélnek széles jókedvükben. Szeleczky, acélkék öltönyben a díványon hanyatt, hosszú, csőnadrágba bújtatott lábával az ég felé kalimpál. Joób Judit az ajtónál, Jenőtől két méterre.
Észrevették, a nevetés lassan lecsillapodott. Várakozásteljesen néztek a fiúra.
-Mi van?
-Én kérdem – mondta mérgesen.
-Ja! –Joób Judit maga elé meredt fél-percig, megpróbálta visszafogni magát, majd újra kitört belőle. Fuldoklott, Csuklott, alig tudott beszélni. Mutatta a füzetét. Nagy-alakú, spirálrugós irka, az egyetemisták előszeretettel használják az előadásokon jegyzetelésre. Azon az oldalon, ahol nyitva volt, a szöveges rész közepén egy képlet látszódott:
a2 + b2 = c2
Jenő értetlenkedve rázogatta a fejét. A Pitagorasz-tétel?
Juditot ismét elfogta a nevetőgörcs, Vihogva, lihegve, levegőért kapkodva mondta.
-Hát nem érted Jenő? Tényleg nem érted? Ha, ha, ha, bruhaha!
Anégyzet, plusz bénégyzet egyenő cénégyzettel, hahaha, ha, ha, ha.
Rövidre vágott, barna, fiús frizuráját tépkedte. Tett egy lépést előre, majdnem nekiesett Jenőnek.
-Ha, ha, ha!
A fiú csak állt megkövülten. –Biztos – mondta.
Kiment, óvatosan behúzta maga mögött az ajtót. Átvágott a nagyszobán. Ez a szoba lett volna az ebédlő, de erre a célra soha nem használták. Illetve, nagy-néha igen, ha nagyon sokan voltak, ha együtt volt az egész nagy-család. Ilyenkor az álló-tükröt, melynek lehajtható asztalkáját csipketerítő díszítette, rajta porcelán állatfigurával, egy felkunkorodó ormányú szürke kis elefánttal, egészen hátratolták, majdnem az alkóvban lévő cserepes-növények közé, hogy több hely maradjon a két oldalán kihúzható, hosszú ebédlő-asztalnak, amit ezen alkalmakkor az udvari szobából cipeltek át. Belépett az erkélyes szobába. Az ajtót gondosan kilincsre zárta. Vatát dugott a fülébe. Leült a hosszanti fal mellett lévő ágyra, Emike ágyára. Nagyanyja éjszaka azon szokott aludni. Térdére fektette a dög nehéz, ezer oldalas tankönyvet, fellapozta. Belemélyedt: cucurbita pepo, zea mais, taraxacum officinale. Fungi, rosacea.
Odaát megint rázendítettek. A vatta nem segített. Szeleczky hangosan nyerített, a lányok visítottak.
-Rosacea. Fungi. Hogy abba a jó büdös kurva életbe!